Pestszentimre vasútállomásra belépve még mintha a régi dohányfüstöt is érezni lehetne... Direkt egy minden filter nélküli képet raktam fel, hogy jól látszódjon a sárga keramitkő, a jellegzetes festés no és a régóta szünetelő jegykiadás a fehérre festett, kazettákból álló pénztárablakoknál. És ne feledkezzünk meg a tipikus elválasztókról vagy könyöklőkről se a pénztár-ablakok előtt...
Pestszentimre vasútállomása egyike azon kevés,még megmaradt külvárosi vasútállomásnak, ahol a retro feeling még tetten érhető. A beltéri képnél ez jobban érződik. Pont az ilyen vasútállomások sarkalltak arra, hogy megörökítsem őket, még mielőtt egy újabb felújítási hullám keretében ezek is modern, jellegtelen épületek lesznek, vagy, ne adj' Isten, a földdel lesznek egyenlők...
Szintén az Üllői út ütöt-kopott utcafrontján lettem figyelmes erre a táblára. Az biztos, hogy 1989 előtti (szövetkezet szó használata, a 6 jegyű telefonszám), de azt tippelem, lehet akár a 60-as évekből való is, lvén a telefonszám még 100-assal kezdődik. És hát a Nagyvásártelep is pusztul manapság... (arról is készítettem egy ízben fotósorozatot).
Frissítés: a tábla 2022 őszén már nincs meg a helyén.